Bosszantó, ízléstelen, idegesítő, egészségtelen – mégis olyan mint a kábítószer – az ember, ha már felnőtt, nehezen tud leszokni erről a szokásáról. A pszichológusok már nevet is találtak neki – onichophagiaként emlegetik.
A körömrágásról, egy jó adag elhatározással és kellő motiváltsággal, megpróbálhatunk lemondani. A pszichológusok azonban azt vallják, szorongás okozza a körömrágást, így a leghatásosabb módszer ennek a szorongásnak az okát kideríteni, ezután automatikusan következik a róla való leszokás.
Átmeneti segítséget ad az a folyadék, ami gyógyszertárban kapható, és a körömre kenhető, mint egy színtelen matt lakk. A nyál hatására kellemetlen ízű anyag szabadul fel, így előbb-utóbb abbamarad a körömrágás. Ezzel a módszerrel az az egyetlen baj, hogy nem oki, hanem tüneti kezelést ad, így nagy a valószínűsége, hogy a szorongás levezetése más formát ölt.
Jó kezdést jelent a leszokáshoz egy rövidebb-hosszabb vakáció: a nyugodt, megváltozott környezetkevés okot ad a szorongásra, aggodalomra. De egy küszöbön álló nagyobb esemény – saját esküvőnk például – is megfelelő kitartást adhat. Ha már kellő hosszúságban sikerült megnöveszteni körmeinket – ez a körömrágók legnehezebb feladata – akkor a következő lépésként menjünk manikűröshöz.
Érdemes egy általunk ismert, vagy barátnőnk által ajánlott szakembert felkeresni – nagyobb magabiztosságot nyerünk ezáltal. Ha végre meglátjuk, hogy milyen szép körmöket varázsol a manikűrös kezünkre, hogy milyen más szemmel néznek majd ránk a kollegáink és a család, akkor biztos mindent elkövetünk, hogy ellenőrizzük önmagunkat és ne rágjuk a körmeinket.
Az első hétben érdemes rágógumit hordani magunknál, ezzel helyettesítsük az esetlegesen jelentkező rágási kényszert. Egy kis körömvágó ollót is betehetünk táskánkba. Ugyanis ha a szépen gondozott körmünk beszakad vagy eltörik, hajlamosak vagyunk a hibát egy kis rágással helyrehozni. A kis körömvágó ollóval azonban ez megelőzhető.